Lakóépület

1014 Budapest, Tóth Árpád sétány 27. - Úri utca 38.

Tervező: Jánossy György, Hrecska József, KÖZTI

Átadás éve: 1963

Eredeti funkció: lakóépület

Jelenlegi funkció: lakóépület

Műemléki védettség: FHV

Építőanyag / Építési technológia: beton

Homlokzati anyag: meszelt nyerstégla, alumínium

Szín: fehér, szürke

Tulajdonos: kerületi önkormányzat, magántulajdon

Tetőanyag, tetőtípus: magastető

Látogatható-e: nem

HRSZ: 6681

A Tóth Árpád sétányon található az illeszkedő késő modern építészet legjelentősebb példája, Jánossy György egyik fő műve. Az eredeti nagyméretű telek kitöltötte a két utca közötti területet. Az Úri utcai lakóházat Bognár Ferenc szépen helyreállította, azonban az udvari, sérült szárny helyére a hatvanas években új beépítés készült. Jánossy munkája olyan, mintha nem is próbálna alkalmazkodni, mégis tökéletesen beleillik a történeti környezetbe. A meszelt tégla általában nem jellemző a történelmi épületekre, itt mégis magától értetődőnek tűnik, ahogyan a mellékutcára néző vájatolt oromfal és a modern alumíniumablakok is. A belső udvarban a függőfolyosók betonfelületei meglepő erőteljes hatást keltenek, és itt benézve kiderül, hogy a házban kétszintes lakások vannak, ami magyarázza az ablakok gondosan komponált elrendezését. Janáky György mutatott rá arra, hogy Jánossy mintha két különböző kor építészeti stílusát vegyítené – az eredmény mégis egyenes, harmonikus és másutt nem is lenne helyénvaló. Horler Miklós így írt róla: “Jánossy nagy elmélyültséggel és igényességgel nyúlt a feladathoz, amelyet kezdettől fogva nem lehatároltan, hanem szűkebb és tágabb összefüggéseiben értelmezett. A beépítési mód megválasztásánál – az udvar körülépített visszaállítása helyett – korszerű megoldást választott, és az új szárnyat a Nőegylet utcáig kifutó egyetlen zárt tömbben helyezte el, amely csak a déli végén csatlakozika régi épület udvari szárnyához. A saját épületének szerkesztési előnyei mellett ezzel az udvar kissé levegősebb megnyitását érte el, valamint egy olyan kellemes és festői átjáró létesítését, amely érdekes betekintéseket és valódi vári hangulatot nyújt. Magát az épületet derékszögű rendszerbe állítva, harántfalas szerkesztéssel 4 m széles, öt egyforma szakaszra tagolta, melyek egy-egy lakás szélességét adják ki. Az első négy szakaszban kétszintes lakásokat helyezett el, egymás felett megismételve, míg az Úri utca 36-hoz csatlakozó utolsó szakaszt – közvetítő tagként – eltérően kezelte, mind tömegében, mind belső megoldásában, szintenként ismétlődő egyforma lakásokkal. A kétszintes megoldást Jánossy mélyebb meggondolásokból választotta. Az épület külső formálásában intenzíven foglalkoztatta a szomszédos nagy belmagasságú klasszicista épület emeletsorainak arányaihoz, ritmusához való illeszkedés problémája, s a korszerű, kis belmagasságú emeletekből adódó léptékütést kívánta feloldani a kétszintes megoldás által kínált ritmusváltás lehetőségével, így a lakószobák szalagszerűen összefogott ablaksora és a hálószobák különálló kisebb ablakai váltakozva jelentkeznek, és a falsíkok és nyílások viszonyai jobban illeszkednek a környezethez. (Az építészi invenció mellett ehhez még meggyőző készségére is szükség volt, hogy a beruházóval a megszokottól eltérő lakástípusokat elfogadtassa.)”

Szerző: Kádár Bálint, Mudra András

Források:

Horler Miklós: Egy háztömb a budai várban. Magyar Építőművészet, 1967/2. 2-9.