A 15. jelű háztömb rehabilitációja

Erre a háztömbre, akárcsak a Belső-Erzsébetváros nagy részére, a hatvanas-hetvenes években építési tilalom vonatkozott. Tisztázatlan volt ugyanis, mi lesz a környék sorsa a tervezett Madách sugárút megépítésével párhuzamosan. Az épületállomány emiatt folyamatosan romlott. A hetvenes évek elején Erzsébetváros, Józsefváros és Ferencváros lakosságáról átfogó szociológiai vizsgálatok készültek. 1974-ben Dr. Preisich Gábor, Schwarzák Ágnes és Szenczi Ottó városrendezési vizsgálatot készített Erzsébetvárosra. Erre alapozva három év múlva, a leendő 30 tantermes iskola beruházási programjával párhuzamosan annak tervezője, Fábián István beruházási programot rakott le az asztalra, amelynek lényege az volt: a háztömb nagy része megőrizhető. E terv alapján végül feloldották az építési tilalmat, és első fecskeként a Belső-Erzsébetvárosban, bevallottan kísérleti jelleggel megindulhatott a 15-ös számú háztömb rehabilitációja. A háztömbben 1982-ben, a munkák megindításakor 10 darab lakóépület állt 303 lakással, négy beépítetlen foghíjtelek, az Elektromos Művek múzeuma és ipari épületei, az ELTE Tanárképző Főiskola épülete, valamint az ortodox izraelita hitközség zsinagógája és közösségi épületei. A munka egy erősen megkérdőjelezhető döntéssel indult: a háztömb összes lakóját új lakásba költöztették azzal a tervvel, hogy ide majd a további rehabilitáció során kiköltöztetendők jöhetnek. A terv nagy vonalakban a meglévő épületek rehabilitációját, négy új épület építését tartalmazta. A tömbbelsőben található, szűkös és nem komfortos lakásokat tartalmazó belső szárnyakat elbontani tervezték, hogy helyükön parkot és mélygarázst alakítsanak ki. A tömbben kilenc épületet több építész tervei alapján felújítottak. A Nagy Diófa utca menti házsor belső, udvari lakásait „átfordították” – a belső udvar felé nyitott új ablakokkal, nyílásokkal gyakorlatilag új homlokzatokat hoztak létre. Ezek közül a legizgalmasabb a Nagydiófa utca 30-32. megoldása, ahol a tervező Ambrus Mária „romként” tartotta meg az udvari szárny töredékét. A négy foghíjból csak kettő beépítése készült el. A Klauzál tér 4. sz. alatt alagútzsaluzatos technológiával emelt, téglával burkolt, visszafogott posztmodern homlokzatú lakóházat Simon István tervezte. A tervezők városesztétikai és a benapozással kapcsolatos elvárásokat is figyelembe vettek; a túlzott magasságúnak ítélt Wesselényi u. 24. sz. épületről például több emeletet visszabontottak volna – ez nem valósult meg. Két foghíjra OTP-lakóházakat terveztek, de ezek sosem épültek fel. A Wesselényi utcai telekre végül a kilencvenes években egy irodaház került; a Dob utcai telek ma is üres. Papíron maradt a tömbbelsőbe tervezett mélygarázs és park, illetve a Wesselényi és a Dob utca közötti sétány kialakítása is. Az átépítések eredményeként a korábbinál nagyobb alapterületű, összkomfortos lakások készültek. A tömbbe került új üzletek: ABC, húsbolt, vendéglő, papír, virág, rövidáru, használtcikk bolt, takarékpénztár, utazási iroda, ügyvédi munkaközösség irodája és egy FŐFOTÓ kiállítóterem. A 15-ös tömb rehabilitációját a szervezési és gazdasági nehézségek miatt nem követte újabb, átfogó munka; a néhány év múlva bekövetkező rendszerváltás ennek a lehetőségét is elsöpörte. A tömbbelső évtizedeken keresztül elhagyatott maradt; végül csak 2019-re alakítottak ki itt parkot, amelyet 2022-ben Janikovszky Éva írónőről neveztek el.

Szerző: Kovács Dániel

1/6

A Klauzál tér 4. homlokzata

Fotó: Magyar Építőipar 1989/12. 530.

2/6

A 15-ös tömb Nagy Diófa utca felőli homlokzatai

Fotó: Magyar Építőipar 1986/9-10. 533.

3/6

Makett a 15-ös tömb rehabilitációjáról

Fotó: Városépítés 1983/1. 15.

4/6

A 15-ös tömb Kazinczy utca felőli homlokzata

Fotó: Magyar Építőipar 1986/9-10. 533.

5/6

A 15-ös tömb általános emeleti alaprajza

Fotó: Városépítés 1983/1. 14.

6/6

15-ös tömb, Klauzál tér 4.

Fotó: Fortepan/Záray Péter