A FÉSZEK Művészklub újjáépítése

1072 Budapest, Kertész utca 36.

Tervező: Hornicsek László, KÖZTI

Átadás éve: 1965

Eredeti funkció: közösségi

Jelenlegi funkció: közösségi

Műemléki védettség: műemlék

Építőanyag / Építési technológia: nincs adat

Homlokzati anyag: tégla

Szín: barna

Tulajdonos: Fészek Művészklub

Tetőanyag, tetőtípus: magastető

Látogatható-e: igen

A Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaházának otthonát 1901-ben vásárolta meg a Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások társasága – ebből a rövidítésből lett a Fészek elnevezés. A bő fél évszázaddal később már megroggyant hajlékot a kor vezető belsőépítésze, Hornicsek László tervei nyomán újították meg. Az utcafront, az arisztokratikus hangulatú belső udvar és az alaprajzi elrendezés megmaradt; minden más átalakult. Az irodák a földszintre kerültek. Az első emeleten összekapcsolódott a modern berendezésű presszó, a könyvtár, az olvasóterem, a játékszoba és a hangszigetelt televízió-terem. A másodikra került a faburkolatos klubterem előadói pódiummal, illetve körterem, azaz bárhelyiség fantasztikus akusztikával és Berczeller Rezső arany kupolájával. Ez a hatvanas évek legszemkápráztatóbb enteriőrje Magyarországon. A díszítéseket természetesen a klubtagok, a kor legjobb ipar- és képzőművészei készítették. A földszinti ajtókilincseket és a kapu fölötti domborművet Juhász Árpád készítette. Az alagsori ruhatárban Petrilla István kerámiaoszlopait találjuk. Az első emelet kilincsei Percz János, a másodikéi Péry József és Jassenicza Róbert ötvösmunkái. A lépcsőház üvegablaka Darvas József munkája; ugyanő falplasztikát is készített a felső szintre. A kerek társalgó kandallóját Gádor István fémbetétes kerámiaburkolata díszíti. A körtefával burkolt előadóterem oszlopain Engels József rézdomborításait találjuk; az emeleti presszóban Konecsni György táblaképei láthatóak. „Építész ilyen szabadon még nem fejthette ki az elképzeléseit Magyarországon, mint én, a Fészek átépítésénél. Ennyi energiával ugyan egy 32 emeletes felhőkarcolót is felépíthettünk volna. S az energiánk zömét (az enyémet, az építtető művészszakszervezetét és más intézményekét) nem a tervezés, rajzolás emésztette föl, hanem a bürokrácia, meg az anyagbeszerzés. Például más valamit kértünk eredetileg a most repedező üvegek helyett is. Vissza akartam állítani a magyar iparosmunka régi színvonalát. Sikerült. Nagyon nehéz volt, mert a szabvány helyett más kellett, hogy úgy mondjam, nevelő munkát is végeztem és a mesterek megértették” – idézte a tervezőt az Élet és Irodalom 1965-ben.

Szerző: Kovács Dániel

Források:

Hornicsek László: Életmű. Cser Kiadó, Budapest, 2011.

További irodalom:

Élet és Irodalom 1965.12.11.

Budapest 1971/9.

Artmagazin 2014/4.