Hilton Budapest Hotel

A Szentháromság tér északi részén található területen lévő jezsuita kolostornak csak a főhomlokzata élte túl a háborús bombázásokat, és az értékes középkori dominikánus templomnak és Miklós-toronynak is csak romjai maradtak fenn. A Budai Várnegyed legnagyobb egybefüggő telke a műemléki kötöttségek és az építtető hiánya miatt egészen az 1970-es évekig romosan állt. Az építést egy nagyívű kormányzati terv hozta el, mely a fővárosi turizmus fellendítését, valutabevételt és az országimázs javítását célozta – végül egy amerikai hotelláncot nyert meg fejlesztésre. Az első Hilton a keleti blokkban így itt épülhetett, magyar technológiával és munkásokkal, de az amerikai befektető előírásai szerint; az ingatlan pedig magyar állami tulajdonban maradt. Ehhez 1969-ben a Középülettervező Vállalat házi tervpályázatot hirdetett, melyet Pintér Béla nyert meg. A budavári Hilton 1976-ban készült el az ő tervei alapján, Sedlmayr János műemléki vezetésével. Pintér a Miklós toronyba költöztette tervezői csapatát, mert még a KÖZTI-n belül is irigykedéssel nézték tevékenységét. Az építés költsége az akkori árfolyamon meghaladta az 1,222 milliárd forintot. 323 szoba és 23 lakosztály állt rendelkezésre, két fő szárnyból állva, melyeket egy összekötő szárny kapcsolt össze. Vertikális homlokzatának vasbeton szerkezetű előregyártott homlokzati elemei egyediek voltak, és a mai napig bírják a kiemelt minőségi követelmények eredményeként. Az épület luxushotelként újító volt az előre gyártott elemek használatában. A látszólagos palafedésű tető az illeszkedést szolgálja, mögötte szobák találhatók. A hatalmas épület nem lóg ki a világörökségi dunai látképből, és szerencsésen foglalja magába az értékes romokat.

Szerző: Mudra András

1/6

Torony

Fotó: Polgár Ádám

2/6

Tető

Fotó: Polgár Ádám

3/6

Homlokzat

Fotó: Polgár Ádám

4/6

Belső fotó

Fotó: Polgár Ádám

5/6

Belső fotó

Fotó: Polgár Ádám

6/6

Homlokzat

Fotó: Dragon Tamás