Fehérvári úti szakorvosi rendelőintézet

1114 Budapest, Fehérvári út 12.

Tervező: dr. Szendrői Jenő, Lévai Andor, MATI

Átadás éve: 1951

Eredeti funkció: egészségügy

Jelenlegi funkció: egészségügy

Műemléki védettség: FHV

Építőanyag / Építési technológia: vasbeton pillérváz

Homlokzati anyag: tégla, kő

Szín: vörös, bézs

Tulajdonos: Újbuda Önkormányzat

Tetőanyag, tetőtípus: lapostető

Látogatható-e: nem

HRSZ: 867757

A mai Szent Kristóf szakrendelő épülete a közvetlenül a háború után megvalósult középületek egyik ékes példája. A terveket Szendrői Jenő és Lévai Andor készítették a frissen megalakult MATI (Magasépítési Tervező Iroda) kötelékében. Az épület földszint+5 emeletes, vasbeton pillérvázas szerkezetű, homlokzatán kőburkolat és sávablakok váltogatják egymást 4 szinten keresztül, míg oldalsó traktusának tömör felülete és hátsó homlokzata téglaburkolatot kapott. Az épületet már 1993-ban Fővárosi Helyi Védelem alá helyezték, mint a háború utáni modern építészet kiemelkedő példáját. Az indoklásban azonban felhívják a figyelmet, hogy a környék historizáló zártsorú beépítéséből kilóg. A korszakban épült többi modernista épülettel együtt (MÉMOSZ-székház, Alkotmánybíróság, Honvédelmi Minisztérium, Erzsébet téri MÁVAUT buszállomás, vízivárosi "pontház") ezt az épületet is a két világháború közötti építészet utolsó szakaszához lehet sorolni, mivel megépülte után hamarosan a szocialista realizmus vált kötelező stílussá. Szendrői a 30-as években együtt dolgozott id. Janáky Istvánnal a vízivárosi Anyag- és Árhivatal épületén, amely épülettel számos hasonlóságot fel lehet fedezni. A két világháború közötti modern építészet hagyományait folytató épület jellegzetesen mutatja a "magyar modern" stílusjegyeit. A homlokzat arányrendszerében a klasszikus mintákat láthatjuk, így a lábazat és a záró szint elkülönül a középső szintektől. A pillérvázas rendszernek köszönhetően a homlokzaton sávablakok vannak. A lábazati zónában az épület homlokzata egy traktussal hátrébb van húzva, így egy pillérekkel szegélyezett fedett tér jön létre, mely a tornácok hangulatát eleveníti meg. A homlokzaton helyenként a korszakra jellemző üvegtégla használatát is látjuk. A zárószint szintén hátrébb van húzva, és erőteljes, horizontális szerkesztésű "lebegő tető" zárja az épületet. A nemzetközi modern vakolt és betonfelületeivel ellentétben előtérbe kerül a mészkő- és téglafelületek alkalmazása. Szendrői Jenő (1913–2000) a háború utáni években az IPARTERV igazgatója és az állami tervezőintézet megszervezője volt 1954–1957 között, 1970-72 között pedig a MÉSZ elnökeként, majd a Mesteriskola mestereként is aktív szerepet vállalt a hazai építészeti közéletben. Munkásságát 1955-ben Ybl-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal ismerték el, halála után a MÉSZ megalapította a minden évben kiosztott Szendrői Jenő-díjat.

Szerző: Klaniczay János