Erzsébetvárosi transzformátorállomás

1075 Budapest, Dob utca 10.

Tervező: Léstyán Ernő, ERŐTERV

Átadás éve: 1965

Eredeti funkció: ipari

Jelenlegi funkció: ipari

Műemléki védettség: FHV

Építőanyag / Építési technológia: vasbeton, előregyártott vasbeton szerkezet

Homlokzati anyag: klinkertégla, profilüveg

Szín: téglavörös

Tetőanyag, tetőtípus: lapostető

Látogatható-e: nem

Léstyán Ernő több transzformátorházat tervezett Budapesten a fővárosi energiaellátás korszerűsítésének részeként; a Csarnok térit követően másodikként ez épült meg. Helyszínét a fogyasztói súlypont alapján választották ki. Babonits József technológus és az építész ún. „félszabadtéri” megoldást dolgozott ki: a kapcsolóépület csak egyetlen véghomlokzattal csatlakozik a beépítéshez (ez volt a hatósági elvárás), mögötte pedig, a zárt udvarban található a két 63 MVA teljesítményű transzformátor. A hatszintes épületet mérete miatt Léstyán hátrébb húzta az utcavonaltól. Szerkezete előregyártott vasbetonból készült, majd a vázszerkezet, a födémek, a válaszfalak összeépítését követően csak a kitöltő téglafalazat és a külső keresztmetszeti téglaburkolat készült a helyszínen. Az épület előtti teresedés parkosítását is megtervezték, de ez nem valósult meg, helyette parkolót alakítottak ki. „Amennyire kézzel fogható és vizuálisan, materiálisan érzékelhető ez a sima, hatalmas, élére állított klinker-hasáb, melyben szigorúan meghatározott szabályok szerint játszódik le a technológiai folyamat, olyan megfoghatatlan, vizuálisan nem érzékelhető, »anyagszerűtlen« az elektromos áram, ami miatt az egész épület készül. Van valami groteszk abban a kontrasztban, amit az épület súlyossága és az elektromos áram súlytalansága jelent. Az építészhez hasonló érzése lehetett a biológusnak, aki a szervezet bioáramaival foglalkozva, elképedve állt szervezetünk nagy tömegéből elő-elővarázsolt bioáramok kicsinysége és életünk finomságai előtt” – írta kritikájában 1970-ben Arnóth Lajos. Léstyán Ernő 1967-ben két trafóházáért Ybl Miklós-díjat kapott. Az épület ma a hatvanas évek építészetének közkedvelt budapesti ikonja, 2022 óta fővárosi védettséget élvez. Szerepelt a 2021-es Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás (La Biennale di Venezia) Magyar Pavilonjának kiállításán, az Othernity című projektben.

Szerző: Kovács Dániel

Források:

Léstyán Enikő: Funkció, forma, kontextus. Adalékok Léstyán Ernő transzformátorállomásainak mai értelmezéséhez. TDK-dolgozat, 2019.:

https://tdk.bme.hu/EPK/DownloadPaper/FUNKCIO-FORMA-KONTEXTUS-ADALEKOK-LESTYAN1 (letöltés dátuma: 2024. április 18.)

Kiscelli Múzeum Virtuális leletmentés program:

http://kiscellimuzeum.hu/virtualis_leletmentes/dobutca_transzformatorallomas (letöltés dátuma: 2024. április 18.)

Tábi Emőke: „Nem is teljesen épület, de még semmiképpen sem gép” – A Dob utcai trafóház. Lechner Tudásközpont:

https://lechnerkozpont.hu/cikk/nem-is-teljesen-epulet-de-meg-semmikeppen-sem-gep-a-dob-utcai-trafohaz (letöltés dátuma: 2024. április 18.)

További irodalom:

Magyar Építőművészet 1970/3