72 lakásos OTP-lakóház

A II. világháborús pusztításból újjászülető Víziváros ikonikus épülete egy Duna-parti saroktelken foglal helyet. A telek tájolását az egyszerű tömegformálás és lakásszervezés maximálisan kihasználja. Az északi oldalra sorolták a kiszolgálófunkciókat és a lépcsőházat, míg a többségében délre tájolt lakásokat egy folyosóra fűzték fel. A lépcső, a közlekedő, valamint a nagyobb lakások konyháinak szellőzését és világítását a bevilágító udvarok biztosítják. Ezt az első emelet szintjén üvegbeton födémmel zárták, amely a földszinten az előcsarnok megvilágítását biztosítja. Minden lakáshoz nagy méretű erkély kapcsolódik, amelyek a homlokzati formálás alapkarakterét is meghatározzák. Szintenként 2 db 3 szoba + étkezős (90 m2) és 7 db másfélszobás (53 m2), összesen 72 db lakás található benne. A nagy méretű közös tetőteraszhoz kapcsolódik a felépítményben a kültéri bútorok raktára. A városképben karakteresen helyet foglaló épület homlokzata számos plasztikus elemet vonultat fel. A felső szinteken végigfutó erkélyeket erőteljes kiülés választja el a földszinti sávtól. A virágtartós mellvédeket világos haraszti mészkővel burkolták, amely kontrasztos rajzolatot alkot a homlokzat egyébként sötét tónusú kőburkolatával. A homlokzatok egységes kialakítása miatt az épület minden irányban ugyanazt az arcát mutatja. A földszintet eredetileg a „Rozmaring” Termelőszövetkezet virágüzlete és a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat „Te meg én” cukrászda-eszpresszója foglalta el.

Szerző: Berzsák Barna, Szűcs Imre Ferenc

1/2

Utcai homlokzat

Fotó: Kern Anita

2/2

Homlokzati részlet

Fotó: Kern Anita