Duna-parti pontház

1027 Budapest, Bem rakpart 37. - Fő utca 61.

Tervező: Németh Pál, Scultéty János, Szilágyi Jenő, MATI

Átadás éve: 1949

Eredeti funkció: lakóépület

Jelenlegi funkció: lakóépület

Műemléki védettség: Nincs

Építőanyag / Építési technológia: öntöttfalas

Homlokzati anyag: klinkertégla, vakolat

Szín: fehér, téglavörös

Tulajdonos: Ismeretlen magánszemélyek

Tetőanyag, tetőtípus: lapostető

Látogatható-e: Nem

A Duna-parti pontház, amely a világháborús pusztítást követően üresen maradt telken valósult meg, kezdettől fogva ellenszenvet váltott ki, elsősorban semmihez nem illeszkedő, szabadon álló telepítése miatt. A pontszerű lakóháztelepítés egyik korai példája, a technológia gyermekbetegségeivel: a kedvezőtlen talajviszonyok miatt a toronyszerű megoldás nagyon magas alapozási költségeket vont maga után. Az eredeti tervek szerint egy három épületből álló házcsoport első tagja lett volna, azonban a másik két ház végül nem valósult meg. A toronyban egy közbenső lépcsőházi mag köré fogatoltan szervezték a lakásokat, amelyből összesen 6 lakás nyílik: 2 db egyszobás és 4 db kétszobás. A tetőn tetőterasz került kialakításra, amelyen a tetőfelépítmény formálása rokonítható Le Corbusier hasonló megoldásaival. A homlokzatot a klinkertégla, a vakolat és a lépcsőházi bevilágítást biztosító, az egész házon végigfutó üvegtégla fal dominálja. Az erkélyeken a mai pálcás korlát helyett eredetileg drótüveg korlátok voltak. A korabeli vicc alapján azért hívják pontháznak, mert pont kétszer annyiba került, mint ahogy tervezték; azonban a háború utáni egyik első modern lakóházként az újjáépítés szimbólumaként is emlegették.

Szerző: Fernezelyi Gergely